Változó trendek a politikában

Egyre több európai országban már nem a szélsőséges liberálisok és szocialisták marakodnak a nép fölötti kontrollért, hanem a úgynevezett "jobbközép" és az úgynevezett "szélsőjobb" szállnak síkra a legnagyobb eséllyel. 


A politikai klíma úgy alakult, hogy már olyan politikusok is, akik egyébként nyíltan és leplezetlenül demokratának vallják magukat kénytelenek a normalitás jegyében megszólalni.


A baloldal bevándorlással kapcsolatos - t a r t h a t a t l a n - álláspontja, és a normális emberek számára visszataszító és közerkölcs sértő homoszexuális propaganda a baloldal véleménydiktatúrájával egyetemben betette a kaput a jóérzésű embereknél. Most persze siránkoznak a liberálisok, hogy "erősödnek a szélsőségek". 



Ellenkezőleg: gyengülnek a szélsőségek! Gyengül a szocializmus felforgató eszméje, gyengül a multikulturalizmus naiv vagy rossz szándékú, de mindenképpen megbukott elképzelése, gyengül a liberális fertő. Az erősödő ellenérdekelt pártok persze klasszikus értelemben nem jobboldaliak, mégis arra szorítja őket a kialakult közhangulat, hogy szembenézzenek a valósággal. A valóság pedig ellenforradalom. Elfogadni a természetes és természetfeletti rendet, a hierarchiát.

A választók megkövetelik, hogy ne liberális fantazmagóriákról és szélsőséges, demokratikus vágyálmokról, hanem az életünk valóságáról legyen szó a politikai életben. Még a volt '68-as szellemiségen edződött anarcholiberális suhancok is jobb ha összeszedik magukat és alkalmazkodnak ehhez az elemi igényhez. Jobboldali populizmus mindenütt. Vannak előnyei és hátrányai, de ne mondjuk, hogy a mi metapolitikai törekvéseink számára ne lehetne ezeket az új tendenciákat fölhasználni.

Minden pártot ösztönözni, mintegy nevelni kell arra, hogy hozzászokjon a normalitáshoz, ugyanis tengernyi tanulnivaló vár még Európa politikusaira. Mi ellenforradalmárok, türelmes tanárok vagyunk.



A politika ködtengere fölött tisztán kell látnunk... A jobboldali, értékelvű emberek számára nincs persze ok a hurráoptimizmusra, mind látjuk, hogy mennyire messze vagyunk még a valódi felemelkedéstől. De a liberálisoknak annál több okuk van megrettenni: új politikai generáció van felnövőben, amely saját identitása, a keresztény kultúrközösség értékei és a jobboldaliság iránt fogékony kezd lenni. 

A mi feladatunk, hogy ne hagyjuk szabadon garázdálkodni a kultúrmarxista baloldali forradalmárokat. Normális közéletet kell teremtenünk, a politikai korrektséget pedig bátran kidobhatjuk mert egy idejétmúlt szemét. A szabadság a jobboldalon van. Ébresztő!

Megjegyzések