Korunk válságának kulcsa - a férfi.




„Ezt is megértük, az Ellenforradalmár-blog a forradalmár Petőfit idézi.” Mondhatja fejcsóválva az olvasó, de biztosíthatjuk, hogy okkal tesszük. Ez nagyon tömör és frappáns megfogalmazása egy égető szükségszerűségnek. Korunk válságának megoldásához az egyik kulcs a férfi.


A '68-as generáció tagjai szélsőséges baloldali lázban égve szorgalmazták a szexuális és kulturális forradalmat. Szabad szerelem, lázadás a normális család puszta fogalma ellen is, erkölcsi relativizmus, féktelen élvhajhászat. A szabadságot a hagyományos értékek kigúnyolásában és szexualitásban keresték, de végül csak kiégtek, megkeseredtek, hogy mára a liberalizmus "értékei" fölött őrködő őskövületként késleltessék a konzervatív fordulatot, amire Európa már rég megérett. Az általuk kinevelt új baloldali generáció radikális aktivistái már új célokat tűznek ki. (Ezekről bővebben: itt.)

Meg akarják szégyeníteni azokat az embereket, akik normális családban akarnak élni. Mindenhova el akarják vinni a homoszexuális propaganda erkölcstelen és botrányos agresszióját. El akarják foglalni az utcákat, a tereket, be akarnak hatolni a törvényhozásba, a kulturális élet főbb területeire és az oktatás kulcspozícióiba, ahol a '68-asok már komoly hídfőállásokat hoztak létre.

Az agymosás, ami folyik hat a férfiakra és a nőkre egyaránt. Sokan azt hiszik, nőként nem szabad nőiesnek lenniük, és sokan azt képzelik, hogy férfiként bűn számukra a férfiasság. Mivel a családok alaposan szétestek, gyakran hiányzik a megfelelő apakép. Nem egy és nem kettő olyan családot ismerünk mindannyian, ahol ez a helyzet. 



Az oktatásban félnek autoritást és fegyelmet teremteni. Ezzel a férfi értékeket száműzik onnan, ahol még zsenge korban be lehetne pótolni az esetleges hiányosságokat. Az oktatás - feminim.

A katonaság sem kovácsol többé bajtársias férfiközösséget. Márpedig a hadseregnek védelmi funkcióján túl van egy nagyon fontos nevelő ereje is. Erről bővebben > itt < írtunk.

A fiúk iskola után többé nem mennek ki az utcára, hogy focizzanak, vagy, hogy akár valami veszélyes kalandba keveredjenek, falakra másszanak, ismeretlen területeket fedezzenek fel, próbára tegyék erejüket... Nem. Hazamennek, és chatelnek sablonos emotikonokkal és like-olgatják egymás bárgyú fotóit. [Nyilván: tisztelet a kivételnek.] Az élet sikereiről már rég lemondott fiatalok egy-egy számítógépes játékban hadvezérnek, hősnek érezhetik magukat. Úgy érzik a valóság túl sokat követel tőlük...

A pornó is nagy problémát jelent, mert alapjaiban ássa alá a férfiasságot. A fiúk elsatnyulásának legfontosabb tényezője ez. Kiüresedik a jellem, elkorhad a lélek. Ahogy Lantoss-Kiss Antal írta:
„Annyi biztos, hogy aki a ki nem kezelt érzékiséggel és ebből támadt rabszolgalelkülettel akar az élre állni, átütőerő híján a színész és kétéltű ember betanult fogásaival kapkod a szemet szúró és minden bizonnyal szappanbuborék módjára hamarosan szétpattanó sikerek után.”



A pusztán kattintásokkal elérhető és ipari mennyiségben megszerezhető szexuális „élmény” alkalmatlanná teszi a fiatal fiúkat és férfiakat az érzelmi stabilitás biztosítására, arra, hogy jövendő feleségük számára támaszt nyújthassanak. A férfiak csak a férfiak baráti közösségében tudnak érlelődni. Nem a szobájuk félhomályában, ahol az egyetlen fénylő pont a telefonjuk képernyője.

A férfiasságot egyes gyűlölettel eltelt szívű feministák (akik saját frusztrációikat a világra vetítve rontják meg a normális emberek életét) mindenhonnan ki akarják szorítani. Ezt nem szabad tétlenül nézni.

Az egyház... 

...még nem ismerte fel eléggé a problémát. Egyes klerikusok abban látják a kereszténység válságának orvoslását, hogy nagyobb szerepet adnának az egyházban a nőknek. Abban az egyházban, amelyben a papság atyai karaktere súlyosan sérült.

Pozitív példa Raymond Leo Burke bíboros, 
aki felismeri a problémát és így beszél a válságról:
„Sajnos a radikális feminista mozgalom erősen befolyásolta az Egyházat és arra indította, hogy folyamatosan a nők problémáival foglalkozzon - a férfiak számára kritikus kérdések kárára, mint pl. az apa fontossága, akár házasságon belül akár azon kívül, az apa fontossága a gyermekek életében, a papok atyaságának jelentősége, a férfias karakter lényegi vonásai, a férfiak számára az Isten által az egész társadalom javára adott sajátos adományainak hangsúlyozása.”

 
A liturgikus visszaélések és a „fiatalos” jópofáskodás taszítják a férfiakat. A férfiaknak nem egy nyomorúságos önsegítő körre van szüksége, hanem az Isten igéjével felvértezett lovagság erejére.

Sokszor onnan is hiányzik a férfi-példa, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A klasszikus férfi-karakterek eltűnni látszanak. Az apa, a tanár, a pap, a katona, stb. Nem a holliwoodi filmek üres, szellemtelen és beteges férfieszménye fogja pótolni ezt a hiányt.
A férfiasság lehetőségeit keresnünk kell a hétköznapokban. Az edzések erőfeszítéseiben, a kötelességteljesítés becsületében, egy méltóságteljes szentmisében... Mindenhol.
És a férfiasságból ne csináljunk anti-feminista „reakciót”, ne higgyük, hogy a férfinak lenni egy jópofa hobbi. Nem az. Hivatás. 

Ha férfi vagy, légy férfi!


Megjegyzések

  1. "És a férfiasságból ne csináljunk anti-feminista reakciót." Ez nagyon fontos, köszönöm!

    Az antifeminizmus-alapú férfiasságnál kevés nevetségesebb dolog van. A férfiassághoz ez kevés, kell egy saját spirituális töltet.

    VálaszTörlés
  2. "nyomorúságos önsegítő körre" – ezen mosolyogtam, olyan igaz. Nagyon jó a cikk, köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. "A férfiasságot egyes gyűlölettel eltelt szívű feministák mindenhonnan ki akarják szorítani. Ezt nem szabad tétlenül nézni."

    Na ne már, antifeminista reakciót csináltál a férfiasságból...

    LoL

    A helyzet az, hogy amíg a cikkben felsorolt problémák zömét a feminizmus okozza/erősíti, addig antifeministának lenni ERKÖLCSI KÖTELESSÉG. Hogy ezt a saját férfiképéhez ki hogyan igazítja hozzá, az legyen az ő gondja - bár szerintem igazából nincs köze egymáshoz a két dolognak: az antifeminizmus egy politikai állásfoglalás, a férfiasság pedig egy tudatállapot. De ha már itt tartunk, szerintem kifejezetten nőies dolog az antifeminizmust piszkálni, amolyan passzív-agresszív státuszharc a többi férfi becsmérlésével. Tudjuk, ők nem "igazi" férfiak, veletek ellentétben, mert ti "igazi" férfiak vagytok. Talán nem kellene még ezt a témát is pöcsméregetésre használni, már rég nem az a kérdés hogy ki a nagyobb májer, és hogyan lehetne a többi kant megszégyeníteni. A nyugati civilizáció léte a kérdés, fel kellene nőni a feladathoz, srácok.

    Arra meg kíváncsi vagyok hogy hogyan képzelitek megfékezni a kultúrmarxista rombolást, ha közben pont azokat a közösségeket cseszegetitek akik tesznek valamit ellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a józan kritikát!
      (Sajnos kevesektől kapunk érdemi visszajelzést.)

      Úgy tűnik a feminizmussal szemben politikai ellenállást kifejteni az Ön olvasatában antifeminizmus. Ez teljesen elfogadható meghatározás, nekünk csak egy jelenséggel van problémánk: a férfi-princípium megvalósítása nélkül ez egy politikai vita marad, amiben egyre több hiteles hivatkozási pontunk lesz. Hosszú távon az, amit antifeminizmus-alapú férfiasságnak nevezünk szerintünk nem lesz jó muníció.

      Az ellenforradalmiságban is van egy erős reaktív elem, hiszen a forradalmi ideológiák elutasításából indul ki. A legtöbb jogos kritika azért éri, mert a pozitív elvek és célok körvonalazásáig ritkán, nehezen jutott el - mindig lefoglalta a forradalom elleni harc. Kérdés, hogy a marxizmussal szemben antimarxizmusra, a feminizmussal szemben antifeminizmusra van-e szükség. Lehet-e kiindulópont valaminek a tagadása. Vagy még inkább: lehet-e ez a principiális tengelye a gondolkodásunknak?

      A fenti cikkre "a többi férfi becsmérlését" ráhúzni, kicsit elrugaszkodott gondolat. Mindenesetre nem ez a szándékunk, amikor blogolunk.

      Még egyszer köszönjük gondolatait!

      Törlés
    2. Írod: "Sajnos kevesektől kapunk érdemi visszajelzést."

      Mindazért, amit csináltok, soha nem fogtok kapni semmit.

      Mármint semmi láthatót.

      Nekünk nincs Sorosunk. Ebben a világban nekünk nem jár jutalom.

      Mindazonáltal a tetteitek és a szorgalmatok azt mutatja, hogy ez nem akadályoz titeket, ne is akadályozzon később sem.

      Ami számít, az nem az a néhány ember, aki visszajelez, hanem azok, akik nem.

      Jók vagytok! Csak így tovább!

      Törlés

Megjegyzés küldése