Minden valódi forradalom lázadás Isten ellen. A test és lélek forrongása és önpusztító őrülete, amelyet két erő mozgat: a gőg és az érzékiség.
A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok." Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. [Ter. 3.1-8.]
A bűnbeesés története arra tanít minket, hogy mi a bűn forrása. A gőg, hogy a Teremtő helyébe léphetünk, olyanok lehetünk, mint az Isten. A nagy forradalmárok is Istent játszottak: a francia forradalom köztársasági tömeggyilkosai és a marxista-leninista radikálisok is új, utópikus világot teremtettek maguknak, amelyben élet és halál urai lehettek (egy ideig).
A Sátán bukásáról ez áll a Szentírásban:
Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba." [Iz 14.12-15]
Az angyalok szellemi lényként nem esnek testi kísértésbe: a bukottak szellemi bűne ezért a gőg volt. A legintelligensebb teremtmény érthetetlen módon fellázadt saját Teremtője ellen. Ez a lázadás misztériuma.
A bukott angyalok (démonok) és a bűnbe esett ember végzete a gőg volt, amely izzó gyűlöletté vált minden fensőbbséggel szemben. A forradalmi folyamatok kiindulópontjában is a bűn két forrását, a szellemi gőgöt és a testi érzékiséget találjuk.
A forradalmár először a saját személyét terhelő igáktól akar megszabadulni. Egy szerzetes el akarja dobni fogadalmát és szét akarja zúzni a fölötte álló hierarchiát. Egy király meg akar szabadulni feleségétől és a pápa egyházfőségétől.
Az egyenlőség vallása (egalitarianizmus) a fensőbbségek és kötöttségek elutasításán alapul. A szolga nem akar szolgálni. Erről eszünkbe juthat, amit Nietzsche ír: "Van, aki szolgaságát elvetvén
utolsó értékét vetette el." (Ez nagyrészt így is van.)
A forrongó gőg évszázadokon át forradalmi ideológiákat szült, alkotmányok alapjává vált és nemzetek sorsára gyakorolt döntő befolyást. A bűn civilizációja így épült ki a világ erőszakos, átalakítása során. A forradalmárok szerint az utópiát meg kell valósítani, az többé nem a szellem kedélyes játékszere, nem egy "mi lenne ha", hanem konkrét cselekvési program. A metafizikai gőg jövőképe, amelynek nevében fejeket lehet levágni és népeket lehet kiirtani. A természeti környezet rohamos tönkretétele is a gőg eredménye és egyenesen következik a forradalmi szellemiségből.
- A forradalmár a teremtett természetet akarja legyőzni.
A szellemi gőg mellett a testiség is egyre nagyobb szerepet kap a lázadásban, nemegyszer éppen a szellem rovására. A miénk az elő kor, amely a test szükségleteit a lelkiek elé helyezi. A szexuális forradalom fegyverei, (abortusz, fogamzásgátlás) a nemiség lealacsonyítása (gender-ideológia) a test egyenlősítését szolgálják. A test mindeddig a szellemnek volt alávetve, mostantól viszont az ösztönök diktálnak. Az érzékiség elfoglalja méltó helyét a gőg mellett a forradalmi folyamatban.
- Mit kell tennünk?
A klasszikus felfogás szerint az embernek nem a világot kell megváltoztatnia, nem a természetet kell átformálnia vagy a tömegek "jellemét". A szellem uralmát magunkban kell helyreállítanunk: Adott két forradalmi erő, amely mindannyiunkban jelen van. A gőg és az érzékiség. Ezeket az elszabadult erőket kell rendeznünk (nem elfojtanunk).
Nem a természetes büszkeség vagy az egészséges önérzet a forradalom forrása, hanem a gőg. Nem a másik nem iránti velünk született szexuális vonzalom a lázadás hajtóereje, hanem az ezt megrontó érzékiségben való tobzódás, amely kiégéshez és az ösztönök elszabadulásához vezet.
A gőg és az érzékiség elleni spirituális küzdelemben tudatosságra és sok kitartásra van szükségünk.
Mindenkinek sok sikert kívánunk a harchoz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése