Ha úgyis szívni kell… pipázz!

A minőségi dohány jó! Persze, persze a függőség így meg úgy, tudom, tudom, fekete tüdők, meg 30 éves korukban rákban elrothadó nagypapák (ide sorolható minden figyelmeztető matrica tartalma - habár a potencia csökkentést cáfolom…) De most nem a cigiről fogok írni.

A pipázás jó! Azért jó, mert hozzájárul a nyugodt, elmélkedős és szemlélős, barátságos, érett, kifinomult férfi léthez. Nézzük csak meg, hogy történik ez, miért is kellene pipáznod, de csak amennyiben egy magasabb szintű létezésbe szeretnél belépni.

A pipázás nyugodt cselekmény, és a világ háborgó zajló eseményei közt kontemplatív és kritikus szemlélővé tesz. Kell megfelelő tér és idő. Nem lehet az utcán egy tanyázó hajléktalantól kicsikart nézetméteren, kapualjban meghúzva a szél, eső, nap, vagy tetszőleges nem kívánatos természeti jelenség előtt pipázni. Sem a túlságosan rövid kávé-ebéd szünetek után, néhány másodpercben, ameddig nem folytatódik az óra, munkaidő, előadás, indul a vonat stb.

A pipázáshoz kell egy tér ahol a férfiember nyugalomban lehet, akár egyedül, akár többedmagával. Ez lehet terasz, dolgozószoba, szalon, kert, vagy akár strand, sétány, park, hegyek. Hiszen egy nem túl erőltető túrának nagyszerű kiegészítője a pipa. A lényeg egy olyan hely ahol nem kell szükségszerűen más lényegtelen dologgal foglalkozni. 

Sajnos a drákói dohányzási korlátozások miatt már nem lehet kávéházakban, kocsmákba füstölni, amely csak egy fokkal kevésbé abszurd mintha kitiltanák a szintén károsnak vélt alkoholt és koffeint az ebből a célból létrehozott intézményekben. Idővel is kell rendelkezni, húsz perc minimum, de inkább egy óra, vagy több.

És már itt mutatkoznak a pipázás jótékony hatásai: követeli, hogy az ember megálljon, megpihenjen, ahogy már az Úr napján se szoktunk, és ne végezzen kétkezi megterhelő munkát. Az édeni állapot maga!

A pipázás tárgyai lekötik ideges létünk testi megnyilvánulásait, akár egy önmagát tömjénező rózsafüzér. Van mit fogni, tömni, bökni, szívni. A markunkban őselem, a tűz. Csupa archaikus, és férfias elemből tevődik össze a pipázás: a tűz helyes kezelése, a föld gyümölcsével, a dohánnyal való helyes bánás, illetve nemes faanyagból, netán (még egy elem) tajtékkőből (csak haladóknak) készült pipa gondozása. Nem éghet sem túl gyorsan, erősen és forrón, sem túl lassan és gyengén, akár a lelki élet. Előkészítjük, figyeljük, gondozzuk, szeretjük.

A pipázás jó, mint magányos tett. A különböző ízek kóstolása és élvezete egy szent lakoma, a felszálló füst gyönyörűséges tömjén a főoltár fölött, amely gondolatainkat, imáikat, akár tudatosan, akár nem, maga a Jóisten elé szállnak. A tömjénezett oltárképünk az általunk szemlélt világ szépségei ajándékai, Isten, haza, család, vagy egy kivágásra váró kerti fa.

Ha van méltó társasság, akkor a pipázás biztosítja a bölcs eszmecserét. Figyelmessé válunk, vagy annak tűnünk. Hallgatunk, hiszen, ha szippantunk, akkor be kell csukni szánkat és elhallgatni, és ezt követően nagyobb az esély, hogy megfontolt és méltó szavak hagyják el az ember száját. A pipaszárral való mutogatás, még hangsúlyossá teszi az előadott érveket, gondolatokat, hiszen a pipaszár ilyenkor egy varázslópálcává változik át amely nagyobb tekintély parancsolhat manapság, mint a pápai ferula. 

A pipa szomjassá tesz, nem csak az igazi bölcsesség iránt. Nehezen tűri az ócska italt. Nem való neki karaván kávé, vagy kisvárdai gin. A nemes tárgy, íz, füst és aktus kéri, hogy nem csak méltó társasága legyen, de méltó folyékony társa, legyen az szeszes, vagy kávé, más hozzá illőt nem ismerek. Olyan, amelynek ízei karöltve táncolnak az ízlelőbimbókon.

A pipázás olyan, mint a házas szex, és nem az egyéjszakás, vagy élettársi kapcsos. Elkötelezett, termékeny, idővel forr és érik, finomabb lesz, van mikor szenvedélyes, van mikor lassabb és lágyabb, de mindig tüzes. Kezedbe simul, kóstolod, érzed, vele együtt lélegzel. Idővel mesterré válik az ember, és megismeri magát, a másikat (ez esetben a pipáját és a dohányt), és még nagyobb élvezettet szív belőle. Tökéletes kielégülés. Hölgyek, aki jó pipázó jó szerető!

   

Miért pipázzon az ellenforradalmár? 

Mert a szó szoros értelmében szer-tartás, egy rituálét megvető világban (és egyházban?). Mert férfias, a vadász, a harcos, a bölcs megérdemelt pihenése. Mert elegáns. Mert bajtársi, alkalom testvéri közegben áldomást inni és kötelékeket, szövetségeket megerősíteni.

 

Mert szép, egy kisebb műalkotás van a kezedben. Olyan ellenforradalmárok sorába léphetsz, mint J. R. R. Tolkien vagy C. S. Lewis, illetve még sokan mások (Sztálin elvtársat most hagyjuk). Mert a csend és nyugalom, amely szerves velejárója fokozott önismeretre vezet. Jobb ember leszel. Mert finom és jó!

Ha egyáltalán elolvassa valaki ezt a cikket, illetve kedve támad pipázni, talán majd írok arról, hogy hogyan.

Írta: “prométheuszi pusztán önmagára irányuló újpelagiánus”